Személyes tanúságtétel az NDK-ból
Valentin-nap
a Stasi börtönében
1989. február 14-én, 18 évesen letartóztattak. Szabadon akartam élni. Ehelyett olyan fogság kezdődött, amelynek emléke máig elkísér.
A történetem1989. február 14. — október 20.
Akkor 18 éves voltam: jogilag nagykorú, de még nem egészen felnőtt. Szabónak tanultam, és már divatdíjat is nyertem. Mondhatni híres voltam, legalábbis az akkori mérce szerint. Párizsba, a divat városába vágytam, és szabad életről álmodtam.
Fiatal meleg férfiként, aki már 14 évesen előbújt az iskolában, korlátozva és megfigyelve éreztem magam az NDK-ban. Rendszeresen találkoztam alsó-szászországi barátaimmal Kelet-Berlinben, és azt terveztem, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból a Német Szövetségi Köztársaságba távozom. A Stasi már figyelt rám.
Mielőtt 1989. február 16-án megvalósíthattam volna a tervemet, február 14-én, Valentin-napon letartóztattak. Ettől kezdve kihallgatások, akták és zárt ajtók határozták meg mindennapjaimat. Ezen a weboldalon elmesélem és dokumentálom a történetemet.
„Ott a szabadságba vetett reményeim kemény valósággal ütköztek: olyannal, amely örökre megváltoztatta az életemet.”
Mario V.W.B.R. Obst
Időrend · 1989
Letartóztatás
és szabadság között
A letartóztatás
Valentin-napon büntetőeljárás indult ellenem. A Stasi az erfurti Andreasstraße vizsgálati fogdájába vitt.
Megfigyelés és nyilvántartás
Kapcsolataim, szexuális irányultságom és önálló élet iránti vágyam állami ellenőrzés és aprólékos nyilvántartás tárgyává vált.
„A nép nevében”
Az Erfurt-Mitte kerületi bíróság egy év és két hónap szabadságvesztésre ítélt „jogellenes határátlépés” kísérlete miatt.
Kivándorlás közvetlenül a börtönből
Egy belső iratban a Stasi rögzítette, hogy engedélyezik későbbi távozásomat az NSZK-ba. Ugyanakkor meg kellett tiltani, hogy visszatérjek az NDK-ba.
Amíg el nem jött 1989. október 20.
Hetek után, amelyeket levelek, látogatások és a külvilággal való kapcsolat nélkül töltöttem, kivittek a cellámból. Csak a vonatúton értettem meg, hogy az NSZK felé tartok.
A helyszín
Andreasstraße,
Erfurt
E falak mögött kiszolgáltatottja voltam egy rendszernek, amely ellenőrizte, megfélemlítette és aktákká alakította az embereket.
Több mint harminc év után visszatértem Erfurtba, elsősorban a szüleim miatt. Így velük tölthettem még a közösen hátralévő időnk egy részét.
Az Andreasstraße egyik látogatásakor felvettem a kapcsolatot a Stiftung Ettersberg által működtetett Andreasstraße Emlékhely és Oktatási Központtal. Ebből új feladat született: ma kortanúként osztom meg élményeimet németországi és más országokból érkező fiatalokkal, és válaszolok a diákok kérdéseire.
Az egykori börtön ma már nemcsak saját történetem helyszíne. Olyan térré is vált, ahol továbbadhatom emlékeimet, és új nemzedékkel beszélgethetek szabadságról, diktatúráról és felelősségről.
Stasi-dokumentumok
Egy ember,
papírra rögzítve
Évtizedekkel később betekinthettem a Stasi-irataimba. Ami egykor titokban készült, ma segít megérteni az eseményeket és újra összeállítani a történetemet.
1989. február 15. / Szigorúan titkos
Az ügyem a Stasi napi jelentésében
Alig egy nappal a letartóztatásom után szabadság felé tervezett utam már megjelent az Állambiztonsági Minisztérium (MfS) központi jelentéseiben. Életemet néhány hivatali sorra szűkítették.
A jelentés és háttere →
1989. október 20. / Szabadulás
Amíg el nem jött 1989. október 20.
Miközben Karl-Marx-Stadtban elzárva ültem, a hatóságok már régen előkészítették az NSZK-ba történő szabadulásomat. A büntetés-végrehajtási irat rögzíti a dátumot és az úti célt, de azt nem, amit azon a reggelen átéltem.
Az irat és az emlékeim →
1989. június / Döntés az életemről
A börtönből Nyugatra – kérelem nélkül
„Elutasítási okok vizsgálata – fogvatartottak” címmel az NDK államapparátusa az NSZK-ba való végleges távozásomat vizsgálta. Sosem kértem kivándorlást. Álláspontom egyértelmű volt: a szabadságot nem kérelmezi az ember.
Az iratok és a helyesbítéseim →
Miért mesélem el
ezt a történetet?
Nem könnyű megnyitni az aktáimat és visszatérni ezekhez a sötét fejezetekhez. De fontos megosztanom a történetemet.
Ezek az iratok egyszerre személyes bizonyítékok és jelenkortörténeti dokumentumok. Megmutatják, mit jelentett a szabadság hiánya egy ember számára. Az emlékezés nemcsak megőrzi a múltat: segít megérteni a szabadság mai értékét is.
Üdvözlettel:
Mario V.W.B.R. Obst
A teljes történet
Emlékek, időrend
és eredeti iratok.
Olvassa el részletesen és időrendben a történetemet: NDK-beli gyermekkoromtól a letartóztatáson és elítélésen át a fennmaradt Stasi-iratokig.
A teljes időrend